Nem túlzás azt állítani, hogy Kelet-London legmenőbb része hétvégente egy nagy szabadtéri étteremmé alakul át. A Brick Lane Market-en olyan, mintha egy fesztiválon lennék. Kedves barátom, Erdélyi Angelika meghívására érkeztem Londonba, aki megmutatta a titkokat.

A Brick Lane hétvégente megtelik food-truck-okkal, ami csakúgy vonzza a helyieket és persze turistákat.

Az árusok legtöbbször egyfajta nemzet ételét kínálják, kis választékban, viszont a lehető legjobb minőségben - ahogyan azt mindenki otthon tanulta vagy az évek gondos munkájával fejlesztette ki.

Indiai, vietnámi, arab, török, görög, marokkói, mexikói. Nagy kínálat vs. egy-egy apró fogás. Csípős, édes, sós. Hús, hal, zöldség. Zsömlében vagy pitában, villával vagy kézzel - bárhogy.

Gondolnád, hogy ebben az amúgy üresen álló gyárépületben 10-12 féle nemzet konyháját lehet megkóstolni.

De miről szól a street-food? Nem csak egy lakókocsiba épített konyha! Sokkal több: életérzés, szabadság, underground kultúra és lázadás a Michelin ellen. A street-food pedig megállíthatatlanul terjed a kontinensen: Berlin, Amsterdam, és tart Budapest felé.

Londonban az egész kulcsa az oly sokat emlegetett multikultúrális közeg. A világ minden részéről érkező bevándorlók hozzák magukkal saját kultúrájukat.

Belülről már egyértelműbb, hogy a Boiler House Food Hall-ba éhesen kell jönni.

Divat lett nem leülni és rendelni, hanem egyszerűen tovább sétálni az ebédünkkel, figyelni a tömeget, elmerülni a részletekben. Kis adagot kérni és egy étkezés alkalmával több félét megkóstolni. Más nemzetek szakácsaival beszélgetni és az életükkel ismerkedni.

Elég csak körbe nézni a régi sörfőzde, az Old Truman Brewery udvarán. A gyárépület ma már kultrális funkciót lát el, aminek mára szerves része lett a street food.

Az étel (és maga az étkezés) ugyanis nagyon erős híd lehet két kultúra között, tulajdonképpen a legegyszerűbb módja a kapcsolatfelvételnek. Az étkezés szükséges, ugyanakkor megnyugtató, örömteli, élvezhető.

Mégha egy pillanatra is, de kapcsolat alakul ki a szakács és a vendég között. Egyből témát szolgáltat egy beszélgetéshez. Adok-kapok tipusú kapcsolat ez, hiszen a szakács is részesül visszacsatolásban: szavakal elmondva vagy akár csak egy-egy elismerő mosoly formájában.

A szenvedély egyből érezhető, nem is kell közel menni egy pulthoz. Aki csak anyagi haszonszerzésből áll be a pult mögé/épít standot, arról hamar leszoknak. Aki viszont otthonról hozza és meg is mutatja az ételek-, és a főzés iránti szenvedélyét, emelett mindig a legjobb minőséget kínálja, annak komoly rajongóbázisa alakulhat ki.

Itt előző nap még autók álltak, de a parkolóház vasárnapra étteremmé alakult a Sunday Market közelében.

A street food ellenőzői gyakran érvelnek azzal, hogy nem elég minőségi egy kisbuszból tálalt étel. Gyakran kompromisszumokat kell kötnie a szakácsnak, illetve a fogyasztónak is, hiszen nem feltétlenül egyszerű állva elfogyasztani egy fogást.

A siker egyértelmű. Egyre csak szaporodnak a különböző food-fesztiválok, ahol egyre népesebb karavánok jelennek meg. Itt pedig már nem csak a bevándorlók kínálnak ételeket, hanem az angol fiatalok is komoly potenciált látnak benne.

A lehető legkreatívabb módon alakítják át a régi kiszuperált lakókocsikat, buszokat, tűzoltóautókat, hogy rájuk sem lehet ismerni. Óriási látvány, ahogyan megtöltenek egy üres parkolót, foghíjtelket, gyárudvart, majd a karavánok nap végén elvonulnak és a helyükön folytatódik tovább a városi élet.

A street-food fanatikusoknak kötelező program. London Overground-dal a Shoreditch High Street megállónál, Underground-dal érkezve pedig Aldgate East vagy a Liverpool street-nál érdemes leszállni. Ha már a közelben vagyunk érdemes ellátogatni a Petticoat Lane Market-ra vagy a Columbia Road Flower Market-ra is.