Moules marinières
Bátran kijelenthetem, hogy minden ezzel a kétteknőjű kalanddal kezdődött. Nem akarom túldramatizálni, de ez a vacsora mérföldkő volt a blog elindításában.
A legízesebb beszélgetések csak kiváló ételek felett hangozhatnak el. De ha megcsavarom a gondolatmenetet, úgy is igaz? Természetesen! Csak a legjobb barátok társaságában esik jól az étel. Mindegy is, az a bizonyos vacsora tökéletes volt, tökéletes társaságban.
Rotterdamban találkoztunk egy közös barátunkkal, és elkezdtünk beszélgetni egy új főzőblogról. Az éjszaka folyamán megszületett a WhatTheFood koncepciója. Ez volt az az este, amikor feketekagylót, Moules marinières-t ettünk.
Mi is passzolhatna jobban egy jóízű érveléshez! Kiről szóljon, mit írjunk és legfőképpen, hogy kinek szánjuk. Kagyló vajas, fehérboros mártásban, rengeteg petrezselyemmel és mogyoróhagymával, illetve babérlevéllel. Ráadásul rettentő egyszerű elkészíteni, így a beszélgetést nem sokkal később már az asztalnál tudtuk folytatni.
A kagyló szezonja szeptembertől maximum márciusig tart. A legfontosabb szabály, hogy életben legyenek, amikor a serpenyőbe dobod őket.
Ha például a piacon, frissen veszed a kagylót, ne csomózd össze a zacskót. Legyen 1 kg, de inkább kettő. Ha hazaérsz, tedd egyből a hűtőbe, ahol valószínűleg kinyílnak majd. Főzés előtt csak mosd meg őket, ekkor újra összezáródnak, ez jelzi, hogy élnek. 7-8 perc alatt meg is főnek. Amelyik viszont zárva maradt, attól meg kell szabadulni.
Varázslatos ennek az ételnek az egyszerűsége. Meg merem kockáztatni, hogy nem a kagyló a legzseniálisabb benne, hanem hogy végtelenül lehet mártogatni a friss bagettet a fennséges mártásba!
Gergo